Másnap reggel az ébresztőm szörnyű ricsajára keltem. Legszívesebben levertem volna az éjjeliszekrényemről, de semmi kedvem nem volt újat venni. Lassan lehúztam magamról a takarót, felültem és belebújtam a cicás mamuszomba. Elvánszorogtam a fürdőig, ahol fogat mostam és valami elfogadhatót varázsoltam a fejemre. Hogy kicsit felébredjek, hideg vizet locsoltam az arcomba, amitől rögtön élénkebb lettem. Dúdolgatva siettem a szekrényemhez, s előhalásztam az aznapi szerelésem. Mivel nem volt hideg, egy cicanadrág, egy hosszított felső és egy farmerdzsekit választottam, amihez tornacsukát húztam. Gyorsan bepakoltam a mai napra és lesiettem a lépcsőn. Az öcsém természetesen már lent reggelizett.
- Nekem nem csináltál, Steve?- kérdezem és kikapom a kezéből az uborkás szendvicset.
- Hé!
- Jaj, ne csináld! Inkább legyél jó kistestvér és csinálj nekem is!- mosolygok rá tündérien.
- Menj a pokolba!- sziszegi, mire felnevetek.
- Csak utánad!
Az iskolába érve a tesiterem felé veszem az irányt, mivel csütörtök van és az első órám torna. Minő csodálatos az ilyen kezdés! Kissé pocsékabb hangulattal haladtam, mint ahogy indultam otthonról, de nem volt vészes. Viszont a folyosón mindenki megnézett magának, főleg a fiúk. A lányok furcsa pillantással méregettek. Tettem volna valamit, amiről nem tudok?
- Hé, Sam, várj!- megfordultam és meglepetésemre Nathaniel sétált felém három lány kíséretében. Amikor közelebb értek, Nathaniel elmosolyodott.
- Jó, hogy megvártál. Hoztam egy kis segítséget- biccentett a lányok felé.
- Segítség? Minek?- értetlenkedem.
- Boris egy diktátor- szólal meg egy borostyán szemű, fehér hajú lány Nathaniel mögött. Nathaniel megköszörüli a torkát.
- Milyen figyelmetlen vagyok, ti még nem is ismeritek egymást!- mellém lépett és elkezdte bemutatni nekem a lányokat.
- Ő itt Rosa, Kim és Viola- intett a fehér hajú, a fekete hajú és a lila hajú lány felé. Rosa volt a fehér hajú, borostyán szemű, viktoriánus stílusú. Ruhája remekül állt neki, kiemelte domborulatait pont ott, ahol kellett. Kim fekete hajú, zöld szemű, vagányul öltözött. Ruhája neki is pont annyit mutatott, ami még az illedelem határait feszegeti. Viola tökéletesen visszafogott, egyedül a haja élénk lila. Inkább tűnt félénknek, mint rivalda fénybe valónak. Intettem nekik.
- Én Sam vagyok.
- Tudjuk. Valaki sokat mesél rólad mostanság...- nézett sejtelmesen Nathaniel felé, mire a fiú fülig elpirult.
- É-én azt hiszem megyek...- dadogta, majd gyorsan elsietett. Néztem távolodó alakját és majdnem sikerült elgondolkodnom, de Rosa ezt nem hagyta, azonnal csicseregni kezdett.
- Jaj, meg kell majd ismerned Alexyt és Armint! Olyan kedvesek mindketten, bár Armin kezében kicsit sokat látni konzolt, de nem baj...- és ez ment egész végig az öltözők felé. Még meg kellett ismernem Lisandert, Dajant, Daket és Irist. Amikor azt kezdte ecsetelni, hogy még Csatielt is meg kell ismernem, -aki mellesleg egy bandában játszik Lisanderrel- félbeszakítottam.
- Őt már ismerem- morogtam az orrom alatt, miközben a felsőmet vettem át.
- Ó, tényleg?- kérdezte Kim.
- Igen, volt szerencsém hozzá- fintorogtam, akár egy öt éves, aki meglátta a brokkolit.
- És mi volt?- kíváncsiskodott Rosa csillogó szemekkel. Furán néztem rá.
- Hogyhogy mi volt?- oldalra billentettem a fejem.
- Hát, tudod, aki megismerkedik Castiellel, az nagyon megismeri, ha érted mire gondolok...- értettem, méghozzá nagyon is. Azonnal tiltakozni kezdtem.
- Mi?! Én nem feküdtem le vele!
- Egész biztos?- Kim mintha kicsit csalódott lenne.
- Igen!- kiáltottam fel hitetlenkedve.
- Mi nem ezt hallottuk- szólt közbe csendesen Viola. Felé perdültem.
- Mi van?!
- Castiel teljesen mást terjeszt- szólt Rosa, mielőtt Violának estem volna. Hatalmasakat pislogtam, majd mérhetetlen düh fogott el. Szóval ezért bámulnak meg a folyosón! Mindenki azt hiszi, hogy már az első utamba kerülő fiúval lefekszem. Mindenki azt hiszi, egy kurva vagyok...
- Megölöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése