- Akkor bemutatom neked a többieket!- Rosa izgatottan tapsikolt, ahogy tornaóra után ballagtunk matekra (a többiek időközben leváltak, nekik más órájuk lesz). Az órán majdnem sikerült eltörnöm a nyakam és a lábam. A kosárlabda nem nekem való...
- Sam! Sam, figyelsz te rám?- Rosa bosszúsan integet a szemem előtt, én pedig gyorsan- reflexből- válaszolok.
- Hogyne!-mondom olyan hangnemmel, mintha sértésnek venném, hogy ilyet feltételez rólam. A lány felvonta a szemöldökét.
- Ó, igen? És miről beszéltem?- haboztam. Természetesen fogalmam sem volt miről beszélt idáig. Rosa cöcögött és szemeit forgatta.
- Rögtön gondoltam. Arról beszéltem, ho...- hirtelen elvigyorodott, ahogy megpillantott valakit a hátam mögött.
- Gyere!- megragadta a karomat és maga után vonszolt. Nem értettem semmit, de engedelmesen mentem utána, ugyanis attól tartottam, hogyha nem teszem, letépi a karomat.
- Lisander, ide!- kiáltott és jobb kezével hevesen csápolt. A fiú, akihez siettünk eddig hevesen körmölt egy viseltes füzetbe, de Rosa kiáltására felfigyelt. Végig pillantott a tömegen, majd a pillantása megakadt rajtunk. Elmosolyodott és ő is felénk kezdett sietni. Rosával két puszit váltottak, majd csakis rám figyelt.
- Lys-drága, hadd mutassam be neked Samet- intett felém Rosa. Lisander mosolyogva biccentett, majd a kezemért nyúlt és finom csókot lehelt rá.
- Nagyon örülök a találkozásnak!- azt hiszem elfelejtettem levegőt venni, de próbáltam leplezni zavaromat.
- Én is nagyon örülök!- mosolyogtam rá ragyogóan. Aztán valami szemet szúrt... Lisander heterokrómiás! Jobb szeme smaragd zölden csillogott, bal szeme gyönyörű borostyán színben pompázott. Szinte azonnal elvarázsolt. Nem bírtam megállni, hogy közelebbről is megnézzem.
- Megengeded?- kérdeztem és az álla alá nyúltam. Az arcát lehúztam magamhoz, hogy egy szinten legyünk és megcsodálhassam ezt a különleges szempárt. Lisander nem volt zavarban, sőt szerintem kifejezetten tetszett neki, amit csinálok. Végig simítottam a szeme alatt a bőrt.
- Gyönyörű- suttogtam és elengedtem. Rosa köhintett, mire megtörte a varázst és megint kénytelen voltam rá figyelni.
- Azt hittem itt helyben szexelni fogtok- mondta Rosa, zavarba ejtő könnyedséggel. Lesütöttem a szemem, de nem pirultam el. Általában mindenkivel ilyen közvetlen vagyok, és már barátom is volt. Megint felnéztem és megpillantottam Castielt, amint épp sötéten méregetett. Beintettem neki. Természetesen nem felejtettem el mit híresztelt rólam. Castiel titkon elvigyorodott, erre pedig felment bennem a pumpa. Kikerültem Rosát és felé siettem.
- Na, mi van cica, talán valami...- nem tudta befejezni, mert erősen pofon vágtam. Még csak két napja ismerem a srácot, de már kétszer pofoztam meg. Hát, nem csodálatos?
- Ne merészelj olyan dolgokat állítani, ami bemocskolhat!- sziszegem neki feldúltan. Összevonta a szemöldökét.
- Miről beszélsz?
- Mintha nem tudnád!- éles oldalpillantást vetettem egy bámészkodóra. Castiel horkantott.
- Jó, akkor ne mondd el!- óvatosan felé néztem.
- Tényleg nem tudod?- Castiel közelebb hajolt és elvigyorodott.
- Arra gondolsz, amikor együtt töltöttünk egy...estét?- azonnal hátrébb léptem, elfintorodtam és megint felpofoztam. Ez a harmadik. Mostantól számolni fogom.
- Szörnyű vagy!- kiáltottam és ott hagytam. Annyira felhúzott, hogy legszívesebben elbőgtem volna magam, hogy kiadjam magamból a feszültséget. Az viszont jó kedvre derített, hogy tuti ott marad a pofon helye az arcán. Már a beszélgetésünkkor is kezdett vörösleni.
- Gyere Rosa!- fogtam meg a kezét és behúztam a terembe.
A nap végére valamelyest sikerült megnyugodnom és azt is elértem, hogy ne nézzenek ribancnak. Az, hogy megkértem Lisandert, a lányokat és Nathanielt, hogy beszéljenek a többiekkel, nagyon jó döntés volt. Főleg Rosának és Lisandernek volt nagy sikere.
Az udvaron sétáltam a kapu felé, indultam volna már haza. Beszívtam a friss levegőt és nyújtózkodtam. Nagyot sóhajtottam, nyugodt volt a légkör.
- Hé, Sam!- a szememet forgattam. Hogy senki sem képes békén hagyni!
- Igen?- fordultam hátra. Nathaniel és Lisander közelített felém a nyomukban egy kék hajú, életvidám fiúval. Furcsán néztem rá. Hogy lehet valakinek ilyen jókedve?
- Bemutatom neked Alexyt!- intett Nathaniel a fiú felé. A kezemet nyújtottam.
- Szia!- tudomást sem vett a kezemről, hanem egyenesen nekem esett. Addig ölelgetett, amíg nem kaptam levegőt.
- Hé...Alexy...nem,,,kapok,,,levegőt- összeszorította a tüdőmet, de ezt hallva gyorsan elengedett. Levegőért kaptam és Lisander karja kellett ahhoz, hogy el ne essek.
- Jaj, ne haragudj!- kacagott fel a fiú. Én is elmosolyodtam.
Castiel szemszöge:
A kertész klub falának nyomódva figyeltem a csodás négyest. A kis buzi körül ugrálta Samet, Lisander pedig szinte már az illedelem távolságán belül volt. Alig akartam elhinni, hogy a mindig visszafogott Lisander most tálcán kínálja oda magát neki. Furcsamód különös féltékenységet éreztem ezzel kapcsolatban. Talán, azért, mert rég szexeltem már. Talán, azért. mert régen volt barátnőm. Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése