- Nem igaz, ilyen nincs!- idegesen toporogtam az egész alakos tükröm előtt, és még sehol sem voltam a készülődésben. Ez az első napom az új iskolában, és elfogok késni!
Végül feladtam s váll rándítva kivettem találomra valamit a szekrényemből. Az összhatás nem is lett rossz. Elégedetten végig pillantottam magamon, majd a fürdőbe siettem. Hosszú, hátközépig érő barna hajamat kifésültem, barna szememet pedig kihúztam. Még egyszer megpördültem a tükör előtt, indulásra készen álltam. Lebucskáztam a földszintre és a hűtőben kezdtem kutakodni. Mikor nem találtam semmit, becsuktam az ajtót és elvettem egy kis pénzt az asztalról, gondolván, majd vásárolok valamit a büfében. Átsiettem a nappalin, ahol az öcsém fetrengett a kanapén, pedig neki is iskolába kéne mennie. Csupán egy évvel voltam idősebb nála, mégis egy évfolyamba jártunk, mert neki ki kellett hagynia az ötödik osztályt. Szerencsémre nem egy osztályba jártunk,-hál' Istennek!- mert ő informatikai zseni. Ezek a fiatalok pedig az "A"-ba járnak. Nem úgy, mint én... C-sként éltem az életem mindig is. Már kezdem unni...
- Mit csinálsz? Nem kéne iskolába menned?- eltakarom előle a TV-t, hogy rám figyeljen.
- Azért, mert egy évvel idősebb vagy, attól még nem kéne dirigálnod nekem! Húzd odébb a nagy segged a TV elől!- türelmetlenül intett nekem, én pedig kinyújtottam rá a nyelvem.
- Utállak!
- Dehogy utálsz!- legyintett megjegyzésemre. Pedig...néha tényleg nagyon utálom. Felkaptam a táskám és kiléptem az ajtón.
Az iskola folyosóján sétáltam és be kell valljam...teljesen elvesztem! Már háromszor voltam minden emeleten, de csak nem akart előbukkani az a biológia terem. Végső elkeseredésemben megkérdeztem egy fiút.
- Szia! Bocs, hogy zavarok, de még új vagyok és nem tudom ho...-kezdtem, de félbeszakított.
- Mi vagyok én, térkép?! Menj, keresd meg magad!- hátat fordított nekem s elment az ellenkező irányba. Sóhajtva beletúrtam a hajamba. Ez nem lesz könnyű.
- Ne is törődj vele, Castiel már csak ilyen- megfordultam és egy mosolygós szőke fiúval találtam szembe magam. Én is elmosolyodtam.
- Tudnál nekem segíteni? A biosz termet keresem- idegesen toporogtam, reméltem, hogy nem küld el melegebb éghajlatra.
- Persze! Itt van a folyosó végén balra- intett a hátam mögé.
- Huh, köszönöm! Életet mentettél! Amúgy Sam vagyok- nyújtottam felé a kezem.
- Sam?- megfogta a kezem és megrázta.
- Igazából Samantha, de a Samet jobban szeretem- mosolyogtam.
- Értem. Én Nathaniel vagyok.
- Nagyon örülök!- megkönnyebbülés volt, hogy megismertem valakit. Még beszélgettem volna Nathaniellel, de a jelzőcsengő félbeszakított minket.
- Ó, mennem kell órára!
- Rendben! Majd még beszélünk!- szólt utánam a fiú.
- Oké!- kiáltottam vissza, majd eltűntem a biológia teremben. Amikor beléptem, minden szem rám szegeződött, de nem igazán törődtem vele és kerestem egy helyet ahova leülhetek. A középső padsor negyedik padjában találtam egy szabad helyet s el is foglaltam az elkövetkezendő két évre.
- Én nem ülnék ide a helyedben- szólalt meg mögöttem egy finom, félénk hang. Oldalra fordultam.
- Miért nem?
- Mert ott Castiel ül- újabb hang, most jobb oldalról.
- És?- értetlenkedtem. A félénk lány sóhajtott és legyintett.
- Majd meglátod.
Vállat vontam. Részemről a téma lezárva. Becsengettek s egy vénséges tanár sétált be az ajtón. Egy pillantást vetett rám, majd ennyit mondott:
- Gyerekek, ő az új osztálytársatok. Legyetek kedvesek hozzá!- mindezt lassan és unottan közölte a többiekkel. Hát...ez hosszú óra lesz.
Körülbelül az óra közepén kinyílt az ajtó, mire mindenki abbahagyta a körmölést. Én is felnéztem és...mit láttam az ajtóban? Ugyanaz a srác állt ott, aki reggel olyan szépen eligazított. Álmosan körülnézett, de amikor észrevett rögtön élénkebb lett a pillantása. Odasétált az asztalhoz s várt. Ráemeltem a tekintetem. Volt egy olyan érzésem, hogy ez lesz életem leghosszabb veszekedése...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése